Mindenről egy helyen

...ma reggel felnéztem az iwiw-re, természetesen egyből az Ő adatlapját kerestem. Semmi más miatt nem is jártam fel csak fél óránként meg kelett néznem, de bárcsak ne néztem volna meg ma. "Kapcsolatban" láttam a kiírást s egyből elállt a lélegzetem. Lemerevedtem, alig kaptam levegőt. Olyan rossz. Talált valakit. Annyira fáj, de valahol tudtam, hogy ez van a dologban. Nem értem mért nem árulta el. Egész nap csak az a kiírás járt az agyamban. Dühöngtem. Mért ilyen igazságtalan az élet?!?!?! Egyfolytában azon tünődöm mi volt velem a gond vagy mivel jobb az a gyerek. Fáj a tudat, hogy...... Sőt ha őszinte akarok lenni ez fáj a legjobban, hogy hogy hogy már ennyire az elején.
Nem tudok aludni, össze-vissza beszélek. Felhívtam ma és remegtem, dadogtam. Sose volt még ilyen. Álltalába szarok bele az egészbe egy hét után, de....nem birom.....sírni kéne, de nem tudok. Azt már sikerült kiölnöm magamból.
Hiányzik s hiányozni is fog. Ha elmegyek leginkább Ő, s mindig emlékezni fogok rá. Sose felejtem el. Azért is mert boldog voltam vele holott azt hittem, hogy soha többet nem tudok az lenni, másrészt pedig, hogy hogy arcra estem. Megint, de most sebet is hagyott. Ezt nehezebb átlépni.
Nem tudom melyik részét bánnyam meg az elmúlt egy évemből. Azt, hogy elsőre nem foglalkoztam vele eleget vagy azt, hogy ismét összejöttem vele, vagy azt, hogy elengedtem dolgozni oda ahol van. Bár utóbbit ki tudhatta volna...
Megyek aludni. Ill próbálok aludni, de leginkább sétálnék a végtelenbe s bárcsak ne térnék haza többet.....kiabálom magamba, hogy MIÉÉÉRT??!?!?!...de választ sose kapok rá már.....kell valami megoldás arra, hogy hogy bírjam ki...
..visszaolvasva nem tudtam írni egy épkézláb mondatot. De ilyen vagyok most. kesze kusza......SZEDD ÖSSZE MAGAD!!!!