Első bejegyzésem. Nem is húzom hosszúra a dolgot mert ügye hétfő van és melóbol írok. Mit nem mondhatnék, elég "boldogan" jöttem reggel.... Este Enikővel való "sikeres" telefonbeszélgetésünk...megjött főnök :S
este folyt.köv.
..hazaértem. végre :S lássuk csak hány óra? 19:22. 6-ig van munkaidőm mégis fél 8-ra vagyok itthon. Egy órával többet dolgoztattak. Nah mindegy. Még szerencse, hogy a buszpályaudvaron összefutottam az unokabátyámmal. Ő hozott haza.
Reggel ott tartottam, hogy...hát igen. Rossz is rá gondolni. Olyan érdekes és igazságtalan az élet. Összejössz valakivel hirtelen akibe nem tudsz beleszeretni valamiért, de Ő szeret téged. Egyszer vége lesz hosszú unalmas elutasításokkal teli idő következik, s közbe rájössz, hogy elkövettél egy újabb nagy hibát az életedben. Nem foglalkoztál azzal a valakivel aki közel tökéletes volt neked. Semmi komoly veszekedés semmi olyan dolog ami nem tetszik benne s mégis vége lett. Aztán hosszas gondolkodás után ismét összejöttök s érzed, hogy megtörik az a valami. Megszereted. Végre valaki akibe bele tud szeretni az ember, holott azt hitted, nem tudsz soha többet szerelmes lenni. Megtört, ám ismét vége lett. Semmi előzmény csak simán jött egy undorító vasárnap. Valahogy azért lehetett érezni. Kifogások a találkozókra, pedig meg is igéred, hogy szombat inkább vele vagy minthogy a haverokkal bulizni menny. Néha igazságtalan az élet. Hát most megint az volt. Semmi nem tart vissza ezekután, hogy (akár mondhatjuk így is) elmenekülj ebből az országból. Van még négy hónapom arra, hogy még fél év után is gondolkozzak ezen, felvegyem a kapcsolatot a kinti "ismerőssel". De lehet, hogy az a rossz nap még el se jött az életemben? Mi lesz decemberben vagy januárban amikor el kell mindenkitől köszönni? Család, barátok és.....tőle.....sokat kell még erre aludni.
...tegnap éjszaka elengettem végre Őt. Nehéz volt, de nem tehettem mást. Nem hibáztatom. Az ember nem tudja irányítani az érzelmeit. Csak az nem fér a fejembe, hogy hogy ment neki olyan könnyen? Ezt már nem tudom meg, s szerintem nem is reménykedek többé, hogy akár egyszer is megölelhetem mégegyszer úgy igazán... :'(
..felhívtam. Nem bírtam ki :(. Tudom hülye vagyok, de hallanom kellett a hangját. Most is ugyanolyan hideg és közömbös volt. Mintha egy jégcsappal beszélgettem volna. Hívtam MSN-re, de nem hiszem, hogy jön. Lehet megy valahova este...remélem nem...nah mindegy. Egy a lényeg. El kell felejtenem. El kell felejtenem. El kell felejtenem....sose volt még ennyire nehéz....újabb nehéz éjszaka jön. Nem akarok lefeküdni...
Utolsó kommentek