Mindenről egy helyen

...ma reggel felnéztem az iwiw-re, természetesen egyből az Ő adatlapját kerestem. Semmi más miatt nem is jártam fel csak fél óránként meg kelett néznem, de bárcsak ne néztem volna meg ma. "Kapcsolatban" láttam a kiírást s egyből elállt a lélegzetem. Lemerevedtem, alig kaptam levegőt. Olyan rossz. Talált valakit. Annyira fáj, de valahol tudtam, hogy ez van a dologban. Nem értem mért nem árulta el. Egész nap csak az a kiírás járt az agyamban. Dühöngtem. Mért ilyen igazságtalan az élet?!?!?! Egyfolytában azon tünődöm mi volt velem a gond vagy mivel jobb az a gyerek. Fáj a tudat, hogy...... Sőt ha őszinte akarok lenni ez fáj a legjobban, hogy hogy hogy már ennyire az elején.
Nem tudok aludni, össze-vissza beszélek. Felhívtam ma és remegtem, dadogtam. Sose volt még ilyen. Álltalába szarok bele az egészbe egy hét után, de....nem birom.....sírni kéne, de nem tudok. Azt már sikerült kiölnöm magamból.
Hiányzik s hiányozni is fog. Ha elmegyek leginkább Ő, s mindig emlékezni fogok rá. Sose felejtem el. Azért is mert boldog voltam vele holott azt hittem, hogy soha többet nem tudok az lenni, másrészt pedig, hogy hogy arcra estem. Megint, de most sebet is hagyott. Ezt nehezebb átlépni.
Nem tudom melyik részét bánnyam meg az elmúlt egy évemből. Azt, hogy elsőre nem foglalkoztam vele eleget vagy azt, hogy ismét összejöttem vele, vagy azt, hogy elengedtem dolgozni oda ahol van. Bár utóbbit ki tudhatta volna...
Megyek aludni. Ill próbálok aludni, de leginkább sétálnék a végtelenbe s bárcsak ne térnék haza többet.....kiabálom magamba, hogy MIÉÉÉRT??!?!?!...de választ sose kapok rá már.....kell valami megoldás arra, hogy hogy bírjam ki...
..visszaolvasva nem tudtam írni egy épkézláb mondatot. De ilyen vagyok most. kesze kusza......SZEDD ÖSSZE MAGAD!!!!

Jól kezdődött a reggelem. Fater keltett :D De még visszaaludtam kicsit s nagynehezen fél 10-kor kivetett az ágy. Megcsináltam a reggelei kötelező dolgokat s a szokásosnál 10percel elöbb indultam itthonról. Gondoltam nem sietek, szépen komótosan lesétálok az állomásra. Ám itt jön az a furcsa dolog. Épp este lefekvéskor arra gondoltam, hogy dejó lenne valahogy összefutni Vele. Hát reggel a 10 percel elöbbi indulásnak köszönhetően találkoztunk. Ahogy a kanyarból kijőve megláttam nem akartam hinni a szememnek. Ott volt és felém jött. Kalapálni kezdett a szivem. Váltottunk egy-két szót s folytattunk utunkat. Nem mertem visszanézni, de mire bátorságot vettem magamon eltünt a másik utcába.
Hát igen a reggelem jól kezdődött ám ezután jött a fekete része. MÁV. Mit is írhatnék róla. Senkit nem lepne meg az, hogy késett a vonat. Ez már megszokássá vált. Befele még ok nah de mikor végeztem minden dolgommal Pesten azt nem vártam, hogy jó időbe (se hó se fagy) kimarad pont az a járat amelyikkel én mennék haza. Átszálltunk egy késöbbi vonatra amin végig ömlött rólam a víz mert tele volt és ráadásul pont arra az oldalra kelett ülnöm ahova betűzött az a rohadt nap.

Első bejegyzésem. Nem is húzom hosszúra a dolgot mert ügye hétfő van és melóbol írok. Mit nem mondhatnék, elég "boldogan" jöttem reggel.... Este Enikővel való "sikeres" telefonbeszélgetésünk...megjött főnök :S
este folyt.köv.

..hazaértem. végre :S lássuk csak hány óra? 19:22. 6-ig van munkaidőm mégis fél 8-ra vagyok itthon. Egy órával többet dolgoztattak. Nah mindegy. Még szerencse, hogy a buszpályaudvaron összefutottam az unokabátyámmal. Ő hozott haza.
Reggel ott tartottam, hogy...hát igen. Rossz is rá gondolni. Olyan érdekes és igazságtalan az élet. Összejössz valakivel hirtelen akibe nem tudsz beleszeretni valamiért, de Ő szeret téged.  Egyszer vége lesz hosszú unalmas elutasításokkal teli idő következik, s közbe rájössz, hogy elkövettél egy újabb nagy hibát az életedben. Nem foglalkoztál azzal a valakivel aki közel tökéletes volt neked. Semmi komoly veszekedés semmi olyan dolog ami nem tetszik benne s mégis vége lett. Aztán hosszas gondolkodás után ismét összejöttök s érzed, hogy megtörik az a valami. Megszereted. Végre valaki akibe bele tud szeretni az ember, holott azt hitted, nem tudsz soha többet szerelmes lenni. Megtört, ám ismét vége lett. Semmi előzmény csak simán jött egy undorító vasárnap. Valahogy azért lehetett érezni. Kifogások a találkozókra, pedig meg is igéred, hogy szombat inkább vele vagy minthogy a haverokkal bulizni menny. Néha igazságtalan az élet. Hát most megint az volt. Semmi nem tart vissza ezekután, hogy (akár mondhatjuk így is) elmenekülj ebből az országból. Van még négy hónapom arra, hogy még fél év után is gondolkozzak ezen, felvegyem a kapcsolatot a kinti "ismerőssel". De lehet, hogy az a rossz nap még el se jött az életemben? Mi lesz decemberben vagy januárban amikor el kell mindenkitől köszönni? Család, barátok és.....tőle.....sokat kell még erre aludni.

...tegnap éjszaka elengettem végre Őt. Nehéz volt, de nem tehettem mást. Nem hibáztatom. Az ember nem tudja irányítani az érzelmeit. Csak az nem fér a fejembe, hogy hogy ment neki olyan könnyen? Ezt már nem tudom meg, s szerintem nem is reménykedek többé, hogy akár egyszer is megölelhetem mégegyszer úgy igazán... :'(

..felhívtam. Nem bírtam ki :(. Tudom hülye vagyok, de hallanom kellett a hangját. Most is ugyanolyan hideg és közömbös volt. Mintha egy jégcsappal beszélgettem volna. Hívtam MSN-re, de nem hiszem, hogy jön. Lehet megy valahova este...remélem nem...nah mindegy. Egy a lényeg. El kell felejtenem. El kell felejtenem. El kell felejtenem....sose volt még ennyire nehéz....újabb nehéz éjszaka jön. Nem akarok lefeküdni...